ezen a honlapon a stockholmi székhelyű Erdélyi Könyv Egylet – svédül: Transsylvanska Bokvänner – mutatkozik be azoknak, akik a világhálón először találkoznak vele, s szolgál friss adatokkal azoknak, akik már tudnak róla.

   De nyilván azok számára is van mondanivalója, akik már évek óta vagy éppen kezdettől fogva tagtársaink. Ők másfél évtizedes közös múltunk egyes mozzanataira emlékezhetnek, valamint terveinkről és a működésünkben időnként szükségszerűen beálló változásokról értesülhetnek.

   Közérdekű mondanivalójuknak, munkánkkal kapcsolatos észrevételeiknek, híreiknek a Fórum rovatban biztosítunk nyilvánosságot.

Első évtizedünk

Az „Erdély kövei” sorozat

   Könyvklubunk 1990 őszén alakult, akkor még segélyszervezetként, az otthon élő erdélyi magyar írók és általában az erdélyi magyar irodalom támogatása céljával.

   Tervünk az volt, hogy a tagok tagsági díjából évente egy könyvet jelentetünk meg az említett íróktól; az íróknak lehetőség szerint tisztességes honoráriumot fizetünk; a könyvekből egy-egy számozott példányt nyomatunk az egylet tagjainak (akiknek a neve benne van a könyvek végén álló névsorban, a támogatók szolidaritási listáján); az esetleg megmaradó pénzből annyi további példányt nyomatunk, amennyit lehet, s azokat ajándék gyanánt küldjük Erdélybe magyar művelődési intézményeknek; végül pedig, ha lesz rá módunk, szerzőink egyike-másikát külföldi látogatásra hívjuk meg.

   Tervünk közel két évtizeden át folyamatosan megvalósult. 1991-2007 között tizenhét könyvet jelentettünk meg. Ezek listáját külön mellékeljük a Megjelent köteteink rovatban, mindegyikük külön ismertetésével. Eleinte egy befizetett tagdíjból három könyvet tudtunk nyomatni, később az árak emelkedése miatt csak kettőt, de több éven át minden könyvünkből átlagosan kb. ezer példányt küldtünk ajándékképpen Erdélybe. Az utóbbi években azonban rájöttünk arra, hogy ezzel nem segítünk; ellenkezőleg, az otthoni olvasók egyre csekélyebb vásárlóereje miatt az otthoni kiadók könyveinek támasztunk – ha szerény mértékben is – konkurrenciát; ezért ezt az ajándék-akciót beszüntettük. Kuratóriumunk úgy döntött, hogy ha egy-egy könyv kiadása után még marad valamennyi pénzünk, azt inkább pályázatok meghirdetésére fordítjuk.

   1998-ban és 1999-ben, az 1848-49–es szabadságharc százötvenedik évfordulóján, majd 2001-ben megjelent köteteink, összesen tehát három, egy-egy ilyen pályázat eredményeképpen született művek.

Második évtizedünk

   A számunkra tízéves jubileumot jelentő kötetünk megjelenése egybeesett a Magyar Millenniummal – az európai magyar állam fennállásának ezredik évfordulójával. Ezért ezt a könyvet, Határtalan hazában címmel, az anyaország, a Kárpát-medencei magyar kisebbségek, valamint a nyugati magyar diaszpóra jeles személyiségeivel készült interjúkból és az interjúkat kísérő irodalmi szemelvényekből állítottuk össze.

   A könyv erkölcsi sikere azt mutatta, hogy az Erdélyi Könyv Egylet (EKE) tagsága nemcsak az erdélyi magyarság gondjai-bajai, küzdelmei, törekvései iránt érdeklődik, hanem más „különálló” (hogy ne mondjuk: „elszakított” és „elszakadt”) népcsoportjaink hasonló problémái iránt is. Ezért az EKE tagságának 2000. szeptember 3-i stockholmi közgyűlése elhatározta, hogy könyvklubunk, magyar és svéd neve megtartásával, ezentúl az összes Kárpát-medencei magyar kisebbségi írókat és irodalmakat s részben a nyugatiakat is érdeklődési körébe vonja, könyveiben tőlük származó műveknek is helyet ad.

   Elvileg az anyaországi írók publikálása elől sem zárkózunk el, valahányszor ennek egy-egy kötetünk összeállításában célja és értelme van. Erre a példa Határtalan hazában című könyvünk. De ahol – érzésünk szerint – továbbra is szerény segítséget, legalábbis szolidaritásunk kinyilvánítását jelentheti könyves munkánk, az mégiscsak az összes „határon túli” nemzetrészek irodalmának köre.

   Érdeklődésünknek ez a kiterjesztése gyakorlatilag 2003-tól kezdve valósulhatott meg.

Felismerés

   Munkánk közben, annak fogadtatása nyomán rájöttünk arra is, hogy eredetileg segélyszervezetként indult könyvklubunk gyakorlati hatékonysága csekély. Évente egy könyv megjelentetésével nem lehet egyetlen magyar kisebbség, nemzetrész vagy diaszpóra irodalmát sem „megmenteni”, sőt még csak lényegesen segíteni sem.

   Ez nem jelenti azt, hogy összefogásunknak, évente újrakezdett könyves kalákáinknak, általában működésünknek nincs jelentősége.

   Van! De elsősorban a mi számunkra van, akik részt veszünk benne, akik egy-egy könyv előfizetésével tanúsítjuk, hogy őrizzük önazonosságunkat, hogy – legalábbis lélekben – nem idegenedtünk el saját magunktól, hogy mi is polgárai vagyunk egy közös szellemi hazának, amelyben mindnyájan otthon vagyunk. Ezért adtuk 2003-ban indult új sorozatunknak a Határtalan hazában címet.

   Erről a kötetünkről vita indult a Hitel című budapesti folyóiratban, éppen a Miska János által felvetett kérdés mentén, eddig két hozzászólással. És ami kellemes meglepetésünkre szolgált: a könyvről alapos recenziót közölt az amerikai World Literature Today című folyóirat – Clara Györgyey, a Yale University tanára tollából. Ezt az írást teljes terjedelmében reprodukáljuk a Fórum rovatban.

   Az új sorozat második, 2004-ben megjelent kötetének címe: Kő, bronz, buldózer; alcíme: Láthatatlan és újra látható emlékműveink. Ebben, ugyancsak az egész Kárpát-medencére kiterjedően, azokról a magyar emlékművekről írnak a szerzők, melyeket az elmúlt évtizedekben különféle politikai okok, az elcsatolt területeken a többség szélsőséges nemzeti türelmetlensége miatt raktárakba száműztek vagy éppen leromboltak, felrobbantottak. Ugyanakkor jelezzük annak a folyamatnak a kezdetét is, amelynek során eltüntetett emlékműveink egy részét már visszaállíthatta, más részének visszaállítását még csak reméli – de már remélheti! – a szülőföldjén élő magyarság.

   Ennek a kötetünknek is van nemzetközi érdekessége: az ún. Kádár-korszakban az osztrák államnak potom pénzért eladott bécsi magyar testőrpalota kapcsán két szerzőnk is felveti a Kárpát-medencén kívül található magyar emlékhelyek mostoha sorsának kérdését. Három év múltán, 2007-ben megjelent kötetünket teljes egészében ezeknek az emlékhelyeinknek szenteltük.

   2005-ben megjelent kötetünk címe: Túlélő falvak. Benne általában a falu, közelebbről a magyar falu huszonegyedik századi sorsának, elsorvadásának és túlélése esélyeinek problémáját vizsgálja mintegy tizenöt erdélyi, anyaországi, fel- és délvidéki, kárpátaljai szerző. A falu mint települési forma, mint a mezőgazdasági termelés alapegysége, s főleg mint hagyományos közösség felbomlásának, átalakulásának kérdéseit felvető tanulmányok mellett a könyvben élénk szociográfiai riportok mutatnak be néhány, egyfelől szinte reménytelenül pusztuló, másfelől a túlélés lehetőségeire rátalálni vélt magyar falut.

   Szomorú erdélyi érdekességként a könyv egyik tanulmánya, Dávid Gyula tollából, külön szól arról a két falusi kultúráról, amelyek úgyszólván a szemünk előtt számolódtak fel, szűntek meg visszahozhatatlanul: az erdélyi szász és a bánsági-partiumi sváb, illetve a máramarosi zsidó települések világáról.

   2006-os könyvünk Mint oldott kéve címmel, Barangolások a szórványvilágban alcímmel azoknak a töredék magyar nemzetrészeknek életébe nyújt belpillantást, amelyek összlétszáma – Pomogáts Béla bevezető tanulmányának címe és alapvető megállapítása szerint – „a nemzet egyhatodát” teszi ki. A benne foglalt tizenhárom írás közül legfontosabbnak érezzük Vetési László tanulmányát a romániai magyar szórványokról, mert nemcsak túlélési, megmaradási gondjaikat panaszolja fel, hanem e gondok kezelésének, megoldásának gyakorlati tapasztalatait, az ezt segítő összefogás eredményeit is elénk tárja.

   Az összeállítás célja az, hogy eleven példákkal tudatosítsa: ma, amikor minden harmadik napon kihal a világ egy-egy kis népének nyelve, s ezzel együtt tulajdonképpen megszűnik létezni maga a nép is – ez a veszély a mi nyelvünket, a mi művelődésünket, a mi nemzeti létünket sem kerüli el csak úgy magától, ha mi magunk semmit sem teszünk ellene.

   Érdekessége a kötetnek néhány olyan írás, amely különböző „törpe népekről” szól: olyan népekről, amelyeknek egyetlen és állandó létformája a szórványban élés. Ilyenek például a svédországi lappok, akiknek nincs sem „anyaországuk”, sem „tömblakosságuk”, s ebben a létformában évszázadok óta viszonylagos sikerrel őrzik nyelvüket és önazonosságukat.

   Legutóbbi, 2007-ben megjelent kötetünk címe: Jelképes jelenléteink, alcíme: Emlékhelyek – extra Hungariam. Ebben azt valósítjuk meg, amit 2004-es könyvünk megjelenése után ígértünk tagságunknak: szétnézünk a világ különböző pontjain, nagyvárosaiban és eldugott sarkaiban található magyar emlékhelyek között. A kötet huszonhárom írása, köztük három lírai „hozzászólás” – Illyés Gyula, Kányádi Sándor és Magyari Lajos verse – öt kontinens tájaira kalauzol el, s minden fölösleges, sőt káros nemzeti gőg keltése nélkül jólesően erősíti önérzetünket.

Terveinkhez tartozik

az EKE eddig csak olvasókként „működött” tagjainak aktivizálása, részvételre és alkotó munkára késztetése.

   Olyan nemzedék vagyunk, amelynek nemcsak a szeme előtt zajlottak le a huszadik század második felének nagy menekülései vagy kivándorlásai Magyarországról, Erdélyből és más magyarok is lakta területekről, hanem sokan közülünk személy szerint is részt vettünk benne. Tanúi és átélői vagyunk ennek az egyelőre nem tudni hova vezető, hol végződő történelmi folyamatnak, és sokan úgy érezzük: kötelességünk az utókorra hagyni egyéni sorsunk és általános tapasztalataink hiteles leírását.

   Ezt kezdeményezte – egyelőre tagsága körében – az EKE. Elképzelésünk részleteit és felhívásunk első visszhangjait, sőt eredményeit lásd az Emlékirat rovatban.

   Ide tartozik az a törekvésünk is, hogy alkotó munkát végző tagtársainkkal közelebbről megismerkedjünk. Ezt az akciót képzőművészeinkkel kezdtük, akik számára 2004 áprilisától kezdve virtuális „kiállítótermet” nyitottunk honlapunkon EKE-galéria címmel.

   Végül örömmel jelentjük be, hogy több tagtársunk kezdeményezésére megkezdjük az anyaggyűjtést egy új EKE-honlaphoz, amelynek gyarapodásáról egyelőre itt, a Rejtőző emlékhelyek rovatban számolunk be.

További tudnivalók

   Könyvklubunk tagja a tagdíj befizetése révén leszel, minden formaság nélkül. Egy évi tagdíj tulajdonképpen előfizetés az illető évben megjelenő kötetre. A tagdíj összege 150 svéd korona, illetve ennek kb. megfelelő összeg bármilyen pénznemben, bizonyos apró eltérésekkel az egyes valutanemek között. Tudni kell, hogy ebben az összegben bennefoglaltatik

• a tagok saját számozott példányainak előállítási és postai kiküldési költsége;
• a könyv otthoni, azaz Magyarországon és a többi Kárpát-medencei magyar nyelvterületen élő szerzőinek honoráriuma, esetenként pályadíja;
• az EKE levelezésének, kapcsolattartásának, honlapja fenntartásának költségei;
• az otthoni, kb. a könyv önköltségi árának megfelelő összegű előfizetések (2000 forint) támogatása, tekintettel az ottani érdeklődőknek a nyugaton élőkénél behatároltabb anyagi lehetőségeire.

   Kérünk mindenkit, hogy amikor a befizetést eszközli, tüntesse fel pontosan és olvashatóan a lakcímét, hogy a könyvet biztosan megkapja, valamint a nevét (esetleg házastársa vagy élettársa nevével együtt), abban a formában, ahogy a könyvhöz tartozó névsorban viszont akarja látni. Ha nem akar a névsorban szerepelni, azt külön tüntesse fel a befizetéskor.

   Más személy számára is lehet ajándék előfizetést tenni – természetesen az illető beleegyezésével. Ilyenkor az ő neve áll a névsorban, ezért van szükség a beleegyezésére. Előző köteteink kiadása során többen tettek előfizetést elhunyt családtagjaik vagy barátaik nevére. Ezzel a kegyeleti lehetőséggel továbbra is élhet akárki. Ilyenkor a névsorban ez áll: X. Y. (zárójelben születése és halála évszáma) emlékére – a könyvet pedig természetesen maga a befizető kapja.

   Az EKE nem törekszik, alapszabálya szerint nem is törekedhet anyagi nyereségre. Ha a könyvek előállításának és postai szétküldésének egyre növekvő költségei mellett egy-egy ciklusban még marad valamennyi pénze, azt kötelezően pályázatokra, meghívásokra kell fordítania. Az egylet anyagi ügyei a tagok előtt nyilvánosak. Aki velünk tart, számadásainkba bármikor betekinthet. Azt talán nem is szükséges említenünk, hogy az EKE összes, nem otthon élő munkatársai minden munkát önkéntesen, ellenszolgáltatás nélkül végeznek.

   Magyarországon és több nyugati országban van felkért munkatársunk, aki a tagdíjakat külön erre a célra nyitott bankszámláján begyűjti. Mivel könyvklubunk – Transsylvanska Bokvänner néven – Svédországban bejegyzett és nyilvántartott szervezet, említett képviselőinket Külföldi munkatársak-nak nevezzük; nevüket, valamint telefonos és e-posta elérhetőségüket lásd a jelzett rovatban.

   Tevékenységünkért az anyagi és erkölcsi felelősséget a tagság és a nyilvánosság előtt egy héttagú, svédországi magyar személyekből álló kuratórium vállalja. A kuratóriumi tagok, ezen belül az elnök, a pénztáros és a revizor neve könyveink belső címlapján olvasható.

   További felvilágosítást kaphat minden érdeklődő akár külföldi munkatársainktól, akár az EKE stockholmi központjától, telefonon a +46-8-744 09 91 számon, közép-európai idő szerint 18-24 óra között (ugyanerre a számra fax is küldhető), de akár e-posta útján is vagy egyszerű levélben.

Kérés mindenkihez, aki olvassa

   Segíts, hogy együtt segíthessünk. Az otthoniaknak is, összetartozásunk tudatának erősítésében, és magunknak is – ugyanezért. Segítség az is, ha tevékenységünkről, honlapunkról hírt adsz barátaidnak, ismerőseidnek: olyanoknak, akikről feltehető, hogy megértik és átérzik munkánk jelentőségét.

   Jelentkezésedet mindig, a soron levő könyvkiadási ciklusra vonatkozóan azonban legkésőbb 2008. július 1-ig várja