Harmincöt erdélyi magyar író vall benne versben, prózában azokról a drámai eseményekről, amelyek 1989 decembere és 1990 márciusa között történtek. A szolidaritási listán közel négyszáz EKE-tag neve szerepel.

   A kötet kiadása után fennmaradt pénzből Ferenczes István csíkszeredai írónak juttattunk ösztöndíjat, s meghívtuk svédországi látogatásra.

   Az 1991-ben elhunyt – előző könyvünkben is szereplő – kiváló erdélyi író utolsó írásai: szatirikus karcolatok és egy hasonló hangvételű regény elkészült része.

   A szolidaritási listán négyszázötven EKE-tag neve áll. A kiadás után fennmaradt pénzből honoráriumot juttattunk a szerző özvegyének és márvány emléktáblát készíttettünk Bajor Andornak utolsó munkahelye, a kolozsvári Keresztény Szó szerkesztőségének külső falára.

   Huszonhárom jelenkori erdélyi elbeszélő egy-egy írása; a címadó írás szerzője Sütő András. A kötet végén Dávid Gyula irodalomtörténész, a kötet kolozsvári szerkesztője mutatja be a könyv szerzőit külön-külön lexikoni szócikkekben, és ad összefoglaló jellemzést az 1989-es rendszerváltozás utáni erdélyi magyar irodalomról.

   A megjelentetők listáján mintegy ötszáz tagtársunk neve szerepel.

   Gazda József és Tófalvi Zoltán riportkötete a diktatúra évtizedeiben kivégzett, megölt vagy öngyilkosságba hajszolt erdélyi magyarokról.

   A szolidaritási listán hatszáz EKE-tag neve áll. Az erdélyi művelődési intézményeknek ajándékozott több mint ezer példányból százat a Brassói Füzetek szerkesztősége kapott, az 1977-ben halálba üldözött Szikszay Jenő brassói tanár, a lap örökös tiszteletbeli főszerkesztője emlékére.

   A könyvben huszonegy erdélyi író, politikus, pedagógus, gazdasági szakember stb. válaszol az EKE kérdéseire a rendszerváltozás után kibontakozó új élettel, új politikai és gazdasági berendezkedéssel, új oktatási rendszerrel és mindezek problémáival kapcsolatban.

   A szerzőket külön életrajzi jegyzetek mutatják be a kötet végén. A megjelentetők listáján közel hétszáz név olvasható.

   Huszonkét klasszikus és mai erdélyi író novellái, karcolatai a mindenkori nehézségeket túlélni segítő humor jegyében. A klasszikusokat Molter Károly, Szász István, Tamási Áron és Tomcsa Sándor képviseli; a maiak közül megemlítjük Ábrahám Jánost, Bajor Andort, Bálint Tibort, Páskándi Gézát és Sinkó Zoltánt – akik sajnos azóta szintén „tegnapiakká” váltak.

   A megjelentetők szolidaritási listáján több mint hétszáz EKE-tag szerepel.

   Riportok azokról az Erdélyben élő, magyar anyanyelvű zsidókról, örményekről, németekről és cigányokról, akik természetesnek érzik és fogják fel kettős identitásukat, s önként vállaják az erdélyi magyar sorsot.

   A szolidaritási listát kb. hétszázötven EKE-tag írja alá. A kiadás után fennmaradt pénzből svédországi látogatásra hívtuk meg Csávossy György költőt és politikust, aki hazatérése után cikksorozatot írt a körünkben tapasztaltakról.

   Az ismert erdélyi költő és prózaíróíró „Erdélyi káprázat” alcímet viselő történelmi regénye, amelyet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc százötvenedik évfordulója alkalmából meghirdetett nyilvános pályázatunkra írt.

   A megjelentetők listáján közel nyolcszáz név áll. A szerzőt ezer dollár pályadíjban részesítettük, a könyvből pedig néhány száz példányt küldtünk Erdélybe, többek között a sepsiszentgyörgyi Történelmi magazin című lapnak.

   A népszerű erdélyi írónő – a csíkszeredai Pallasz-Akadémia Könyvkiadó szerkesztője – történelmi és egyben figyelemreméltó kisebbséglélektani regénye, amely szintén fentebb említett évfordulós pályázatunkra készült. Alcíme: „Egy 1848-as napló és mai utóélete”.

   A szolidaritási listán szereplő nevek száma meghaladja a nyolcszázat. Az írónőt ezer dollár pályadíjban részesítettük, a könyvből több száz példányt küldtünk Erdélybe.

   Az EKE hozzájárulása a magyar állam fennállása ezredik évfordulójának megünnepléséhez: tizenöt esszé értékű nagyinterjú az anyaország, a Kárpát-medencei magyar kisebbségek és a nyugati magyar diaszpóra jeles személyiségeivel a nemzet és a nemzeti kultúra sorsáról a globalizáció korában. Pallos Sch. Jutta Németországban élő erdélyi művésznő grafikáival.

   Több mint 400 oldal; a szolidaritási lista aláíróinak száma megközelíti a kilencszázat.

   Az ismert marosvásárhelyi író és publicista önéletrajzi regénye; mai témájú, erdélyi tárgyú regényre meghirdetett pályázatunk nyertese.

   A megjelelntetők névsorában szereplők száma nagyjából ugyanannyi, mint az utóbbi kötetekben. A szerzőt ezer dollár pályadíjban részesítettük, amiből ő száz dollárt egykori iskolája, a kolozsvári Báthory Líceum 2001-ben érettségizett tanulói közül a legjobbnak ajándékozott.

   „Erdély kövei” című, tizenkét kötetből álló sorozatunk utolsó darabja, a jelenkori erdélyi történészek idős nemzedéke húsz kiváló tagjának egy-egy tanulmányával. A szerzőket Dávid Gyula életrajzi jegyzetei mutatják be.

   A tanulmányok tárgyuk időrendjében követik egymást, és így Erdély egész történetét átfogják, a magyar honfoglalástól kezdve szinte napjainkig. Az erdélyi történet fontosabb eseményeiről Wolf Rudolf kronológiája nyújt áttekintést.

   Emlékező írások azokról a Kárpát-medencei emlékművekről, amelyeket az elmúlt évtizedekben lebontottak, felrobbantottak, szétvertek, jobb esetben pincehelyiségekbe, raktárakba száműztek – hol szélsőséges nemzeti, hol ideológiai indíttatásból. De arról is, hogy néhol már eljött az ideje a helyreállításuknak. Eddig ez iránt a kötetünk iránt mutatkozott a legnagyobb utólagos érdeklődés.

   Töprengések a falu sorsáról a globalizálódó világban; riportok egyes elszánt, túlélésükért, fennmaradásukrért küzdő erdélyi, fel- és délvidéki, kárpátaljai falvakról. A kötet egyik szerzőjét, az erdélyi Torockó krónikását, Hantz Lám Irén földrajzi szakírót stockholmi látogatásra hívtuk, a Magyar Házban találkozott az EKE tagjaival; a kötetből ötven ajándék példányt küldtünk Kárpátaljára.